Varsó
után még egy napot maradtam Białystokban, hogy a regisztrációm intézzem. Arról
van szó, hogy ha az ember lánya három hónapnál tovább marad Lengyelországban,
akkor be kell jelentenie a tartózkodási helyét hivatalosan is. Első körben
kétszer megjelentünk emiatt Jeleniewoban – ugyanis a nemzeti parkot jelentettük
be lakhelyemként, s nem az iskolát –, majd a turisztikai vásár ideje alatt a
vajdaság központjában Białystokban is. Az elkészült dokumentumokat azonban
valamiért képtelenek kipostázni, inkább utazz érte 140 km-t. Ez a feladat várt
rám hétfő reggel, bemenni értük a bevándorlási hivatalba. Ezen intézményben
mellesleg senki nem beszél angolul, végülis teljesen felesleges a munkájukhoz.
Miközben várakoztam, megismerkedtem egy afroamerikai focistával, aki korábban
Suwałkiban, jelenleg pedig Białystokban játszik. Mesélt arról, hogy milyen
atrocitások érték a bőrszíne miatt, s később Sylwia is mesélte, annak idején
cikkeztek is róla, hogy bántalmazták. Guillaume két hónappal később – miután
vadidegen lengyel fickók csak úgy, minden előzmény nélkül felképelték az utcán,
vagy azért, mert kicsi, vagy azért, mert francia – megjegyezte, ha fekete lenne, rengeteg
pénzt kérne azért, hogy Białystokban kelljen élnie. Az irodában tűrhetően
zajlottak a dolgok, én mondtam a néninek, hogy az önkéntes vagyok a nemzeti
parkból és nem beszélek lengyelül, ő meg egy
csomó mindent beszélt hozzám továbbra is ezen a nyelven. Kaptam egy csomó
papírt, amit elméletileg mindig magamnál kéne hordanom, de nyilvánvalóan nem
fogok, kb. két hét alatt foszlódna szét az egész. Mindenesetre öt évig
maradhatok, azt mondták :)
Visszatérve
Suwałkiba az idő még mindig nagyon ramaty volt, aztán április 4-én reggel
valami oda nem illő gyönyörűségre ébredtünk.
Álomszép fotók, mi az a (kié az "a"?) tappancs lenyomat? - Muci.
VálaszTörlésMaradhatsz 5 évig??? ;-)
Ha jól figyeltem Paulina prezentációja alatt, amit kisiskolásoknak szokott tartani, akkor rókáé.
TörlésMaradhatok. Felcsillant a szemed, mi? :)