A
mókus rendkívül előnyös megjelenésű, látványos fizikai adottságokkal
rendelkező, igencsak fotogén élőlény. Talán mindezen tudás birtokában képzeli
úgy, hogy bármit megengedhet magának. A mókus fotózásához elengedhetetlen a
türelem és a kitartás. Lehetőleg kora reggeli órákat válasszunk, hogy úgy
férkőzhessünk fotóalanyunk közelébe, hogy mások ne zavarhassák meg a
procedúrát. Esetleg próbálkozzunk hóban, fagyban, szélben, ugyanezen okokból
kifolyólag. A mókust könnyű észrevenni látványos külsejének és gyors mozgásának
köszönhetően. Ha éppen keresztül szalad előttünk az úton, ne vessük magunkat
egyből utána, érdemesebb megvárni, míg a mozgása már csak egy 3-5 méter sugarú
körre korlátozódik. Amint bizonyosságot nyerünk, hogy a mókus épp nem tart
sehová sem, elkezdhetjük becserkészni. A fényképezőgép ekkor már legyen
bekapcsolva. Miközben közelítünk a mókushoz, folyamatosan tartsuk rajta a
szemünk. Ha valaki „Pani, pani!” csatakiáltással indul felénk, akkor az nekünk
szól, s sürgősen hagyjuk el a füvet. Amint a mókus abbahagyja a mozgást - ez
tulajdonképpen csak akkor fordul elő, mikor ránk figyel -, álljunk meg egy
pillanatra mi is. Ha már körülbelül két méterre sikerült megközelítenünk,
leguggolás után megpróbálhatunk ráfókuszálni fényképezőgépünkkel. Közparkokban
élő mókusok esetén megpróbálhatunk tovább közelíteni, némi élelemmel
felszerelkezve akár testközelbe is juthatunk. Ha már ráközelítettünk a mókusra,
s megpróbáltuk az élességet a fejére állítani, bátran exponáljunk. Az
exponálógomb lenyomását megelőző 1-2 tizedmásodpercben az addig meredten
figyelő mókus egészen bizonyos, hogy bemozdul. Az elkészült képet
szemrevételezve konstatálhatjuk, hogy nem elég, hogy a mókus feje elmosódott,
valószínűleg a kép egésze sem lenne elég éles a nem megfelelő időjárási
kondíciók miatt (nincs elég fény, mert kora reggel van és/vagy eső, hó, fagy,
szél). Az elhivatott mókusfotós ekkor újra közelít a mókushoz, aki ez idő alatt
már egy-két méterrel arrébb tevékenykedik, lehetőleg az amatőr mókusfotósnak
háttal. A negyedik-ötödik becserkészés, exponálás, mókus feje elmosódott kör
után az átlag amatőr mókusfotós eldönti, hogy most már csak azért is lefotózza
a mókust. A mókus megérzi ezt, s ezért új kört indít, el-eltünedezik a bokrok
között vagy felkúszik egy fára, s az ágak közül szemlél minket. Ekkora már
minden valamire való amatőr mókusfotós tudja, hogy igazából a mókus az, aki
becserkészte, s lépre csalta őt. Sajnos az amatőr mókusfotós eme
felismerését hosszútávon nem őrzi meg, így pár hét elteltével, ha véletlen
mókusövezetbe téved, újfent megkezdeni a fentebb vázolt procedúrát.
A mókus rendkívül előnyös megjelenésű élőlény.
Az
exponálógomb lenyomását megelőző 1-2 tizedmásodpercben az addig meredten
figyelő mókus egészen bizonyos, hogy bemozdul.
El-eltünedezik a bokrok
között vagy felkúszik egy fára...
...esetleg még ennél is egyértelműbben hozza tudtunkra a véleményét.
Élveztes bejegyzés volt - kölcsön veszem és terjesztem :-)
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésSzuper iromány! :)
VálaszTörlésMókus rulez! :)