2012. június 21., csütörtök

Az amatőr mókusfotózás nehézségeiről


A mókus rendkívül előnyös megjelenésű, látványos fizikai adottságokkal rendelkező, igencsak fotogén élőlény. Talán mindezen tudás birtokában képzeli úgy, hogy bármit megengedhet magának. A mókus fotózásához elengedhetetlen a türelem és a kitartás. Lehetőleg kora reggeli órákat válasszunk, hogy úgy férkőzhessünk fotóalanyunk közelébe, hogy mások ne zavarhassák meg a procedúrát. Esetleg próbálkozzunk hóban, fagyban, szélben, ugyanezen okokból kifolyólag. A mókust könnyű észrevenni látványos külsejének és gyors mozgásának köszönhetően. Ha éppen keresztül szalad előttünk az úton, ne vessük magunkat egyből utána, érdemesebb megvárni, míg a mozgása már csak egy 3-5 méter sugarú körre korlátozódik. Amint bizonyosságot nyerünk, hogy a mókus épp nem tart sehová sem, elkezdhetjük becserkészni. A fényképezőgép ekkor már legyen bekapcsolva. Miközben közelítünk a mókushoz, folyamatosan tartsuk rajta a szemünk. Ha valaki „Pani, pani!” csatakiáltással indul felénk, akkor az nekünk szól, s sürgősen hagyjuk el a füvet. Amint a mókus abbahagyja a mozgást - ez tulajdonképpen csak akkor fordul elő, mikor ránk figyel -, álljunk meg egy pillanatra mi is. Ha már körülbelül két méterre sikerült megközelítenünk, leguggolás után megpróbálhatunk ráfókuszálni fényképezőgépünkkel. Közparkokban élő mókusok esetén megpróbálhatunk tovább közelíteni, némi élelemmel felszerelkezve akár testközelbe is juthatunk. Ha már ráközelítettünk a mókusra, s megpróbáltuk az élességet a fejére állítani, bátran exponáljunk. Az exponálógomb lenyomását megelőző 1-2 tizedmásodpercben az addig meredten figyelő mókus egészen bizonyos, hogy bemozdul. Az elkészült képet szemrevételezve konstatálhatjuk, hogy nem elég, hogy a mókus feje elmosódott, valószínűleg a kép egésze sem lenne elég éles a nem megfelelő időjárási kondíciók miatt (nincs elég fény, mert kora reggel van és/vagy eső, hó, fagy, szél). Az elhivatott mókusfotós ekkor újra közelít a mókushoz, aki ez idő alatt már egy-két méterrel arrébb tevékenykedik, lehetőleg az amatőr mókusfotósnak háttal. A negyedik-ötödik becserkészés, exponálás, mókus feje elmosódott kör után az átlag amatőr mókusfotós eldönti, hogy most már csak azért is lefotózza a mókust. A mókus megérzi ezt, s ezért új kört indít, el-eltünedezik a bokrok között vagy felkúszik egy fára, s az ágak közül szemlél minket. Ekkora már minden valamire való amatőr mókusfotós tudja, hogy igazából a mókus az, aki becserkészte, s lépre csalta őt. Sajnos az amatőr mókusfotós eme felismerését hosszútávon nem őrzi meg, így pár hét elteltével, ha véletlen mókusövezetbe téved, újfent megkezdeni a fentebb vázolt procedúrát.



A mókus rendkívül előnyös megjelenésű élőlény. 


Az exponálógomb lenyomását megelőző 1-2 tizedmásodpercben az addig meredten figyelő mókus egészen bizonyos, hogy bemozdul.
 
 
El-eltünedezik a bokrok között vagy felkúszik egy fára...

 
...esetleg még ennél is egyértelműbben hozza tudtunkra a véleményét.


3 megjegyzés:

  1. Élveztes bejegyzés volt - kölcsön veszem és terjesztem :-)

    VálaszTörlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. Szuper iromány! :)
    Mókus rulez! :)

    VálaszTörlés