Új rovat indul kérem, s kivételesen valós időben tárom az eseményeket a nagyérdemű elé. Még Varsó után kaptam Guillaume-tól magvakat, melyeket Franciaországból hozott, de mint kiderült, az ő szállása teljesen alkalmatlan mindennemű növényneveléssel kapcsolatos tevékenységre. Mivel heves érdeklődést tanúsítottam, kaptam a magvakból. Először nagyon komolyan akartam venni a dolgot, utána olvasni mindegyik növénynek, hogy mégis hogyan kéne elültetni őket, de így csak halasztódott a dolog, úgyhogy ma végre, mindenféle előzetes felkészülést mellőzve nekivágtam a dolognak. Az első felismerésem, hogy iszonyú nehéz körömvágó ollóval lyukat vágni a joghurtos dobozok aljára, a második pedig, hogy még mindig a körömvágó olló a legélesebb eszköz a háztartásban.
Emitten a kis tasak, amit Guillaume magszállításhoz gyártott:
Rögtön két kínzó kérdést is felvet:
1) milyen biológiai magyarázata van annak, hogy a fiúk nem képesek szépen írni?
2) vajon melyik mag lehet a furcsa? (kiváltképp, ha figyelembe vesszük, hogy Guillaume szerint reggelire sajt és felvágott fogyasztása is az, hisz’ mint kiderült a franciák édes reggelivel indítják a napot)
A szotyi beazonosítása ment egyedül, a többihez kellett némi segítség.
A furcsa mag a ricinusé.
A nagy fekete a canna, ami ha kikel, liliomra fog hasonlítani.
Szotyi. Úri nevén helianthus.
Sequoia. Ha nincs szerencsém, akkor ebből mamutfenyő lesz, ellenkező esetben valami más.
Erről az biztos, hogy valamiféle kaktusz.
Ez tán ámbrafa.
Phytolacca dioica, ha minden igaz egy örökzöld.
A biztos sikerélmény érdekében ültettem kerti zsázsát is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése