2012. április 22., vasárnap

Szorgos napok…


Munkám egyelőre nem nagyon van, a denevérszámlálást sajnos egy nap alatt letudtuk, így többnyire az irodában nem csinálok semmit internetezem, s várom a jóidőt, hogy ki lehessen mozdulni. A nem átlagos munkanapokon Marcinnal és Jurekkel tartok, - akik általában fát visznek valahova - hogy történjen valami. Ilyenkor elmegyünk Jurek szülőfalujába Przebródba, ahol a pékségben veszünk valami frissen sült buktaszerűséget, majd betérünk egy asztalosműhelybe, ahol vagy otthagyunk egy csomó fát, vagy elhozunk például egy sámlit. A maradék időt igyekszünk tartalmasan elölteni, például korcsolyázunk a befagyott Wigryn, ellátogatunk a Rominczka-erdőhöz tartozó nemzeti parkba (s a helyi látogatóközpontban a gyerekek számára kirakott fejlesztő játékokkal játszunk), vagy éppenséggel illegálisan átlépjük az orosz határt. Visszaérkezéskor többnyire sütizéssel és kávézással töltjük a maradék időt, jobb napokon előkerül egy üveg konyak vagy pezsgő, de az ilyesmit szigorúan szűk körben intézzük az épület egy olyan részében, melyet csak egy másik bejárat felől lehet megközelíteni.

Aquaduck a Rominczka-erdőben:






Wigry-tó:







A határátlépést nem nehéz kieszközölni, elég elugrani Wisztyniechez, ahol Lengyelország, Litvánia és Oroszország határai találkoznak. A találkozási pontot egy oszlop jelöli, melynek három oldala közül csak kettővel szabad fizikai érintkezésbe kerülni (kivételt jelenthet persze, ha rendelkezünk orosz vízummal).



Az ábra, melyen megtekinthetjük, hogy hol és mit nem szabad csinálni:


 És akkor persze, hogy az ember odaáll és ilyeneket csinál:




(Igen. A zöld kerítés mögött a roppant titokzatos Oroszország látható.)





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése