Munkám
egyelőre nem nagyon van, a denevérszámlálást sajnos egy nap alatt letudtuk, így
többnyire az irodában nem csinálok semmit internetezem, s várom a
jóidőt, hogy ki lehessen mozdulni. A nem átlagos munkanapokon Marcinnal és Jurekkel tartok, - akik általában fát visznek valahova - hogy történjen valami. Ilyenkor elmegyünk Jurek szülőfalujába
Przebródba, ahol a pékségben veszünk valami frissen sült buktaszerűséget, majd betérünk egy asztalosműhelybe, ahol vagy otthagyunk egy csomó fát, vagy
elhozunk például egy sámlit. A maradék időt igyekszünk tartalmasan elölteni,
például korcsolyázunk a befagyott Wigryn, ellátogatunk a Rominczka-erdőhöz
tartozó nemzeti parkba (s a helyi látogatóközpontban a gyerekek számára
kirakott fejlesztő játékokkal játszunk), vagy éppenséggel illegálisan átlépjük
az orosz határt. Visszaérkezéskor többnyire sütizéssel és kávézással töltjük a
maradék időt, jobb napokon előkerül egy üveg konyak vagy pezsgő, de az ilyesmit
szigorúan szűk körben intézzük az épület egy olyan részében, melyet csak egy
másik bejárat felől lehet megközelíteni.
Aquaduck
a Rominczka-erdőben:
Wigry-tó:
A
határátlépést nem nehéz kieszközölni, elég elugrani Wisztyniechez, ahol
Lengyelország, Litvánia és Oroszország határai találkoznak. A találkozási
pontot egy oszlop jelöli, melynek három oldala közül csak kettővel szabad
fizikai érintkezésbe kerülni (kivételt jelenthet persze, ha rendelkezünk orosz
vízummal).
Az
ábra, melyen megtekinthetjük, hogy hol és mit nem szabad csinálni:
És akkor persze, hogy az ember odaáll és ilyeneket csinál:
(Igen.
A zöld kerítés mögött a roppant titokzatos Oroszország látható.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése