2012. május 6., vasárnap

Eladunk, kiadunk


A hetedik Podlaskie Turisztikai Vásáron mi is képviseltettük magunkat, így a harmadik hétvégét Sylwiával, Boskival és Paulinával Białystokban töltöttük. Hogy őszinte legyek szerencsém volt, mert csak az első napot töltöttem kint a vásáron, ezen kívül gyakorlatilag szabad kezet kaptam a szabadidőm eltöltését illetően. Reggel a standunknál megismertem Guillaume-ot Franciaországból, aki kb. ugyanazt csinálja, mint én, csak éppenséggel egy sokkal hülyébb nevű nemzeti parkban (Park Krajobrazowy Puszczy Knyszyńskiej). Először totális sokkot kaptam az akcentusától és szinte semmit sem értettem abból, amit mond. Azóta habituálódtam a kiejtéséhez, s meg kell, hogy valjam Guillaume a legjobb arc eddig az összes új ismerősöm közül. Lesz majd elméletileg egy közös projektünk, már alig várom. Maga a kiállítás elég unalmas volt, főleg, hogy teendőm nem akadt, a standokat meg a harmadik körbejárás után már kívülről fújtam. Az egyik néninél vettem valami túrós süteményt, azon a címszón, hogy most már tényleg enni kéne valami lengyelt, de pár héttel később megtudtam, hogy ez egy tipikus tatár édesség volt. Ania meg itatott velem és Álmossal valami furcsát, de már meg nem mondom, mi volt az. Este Boskival bejártam a várost élelmiszer után kutatva. Kb. egy óra múlva találtunk csak egy közértet, másnap persze kiderül, hogy ha az ellenkező irányba indulunk el, mintegy 300 méter után nyert ügyünk van. Később bevetettem magam a białystoki éjszakába, megismertem vagy 15 önkéntest és a legendás Wodopojka nevű vodkabárt is. Egy złotyért lehet kapni uborkalevet üdítőspohárban, itt már csak így megy ez. Másnap persze nem voltam olyan nagy legény, némi aktivitásra csak estére futotta, akkor a Łomża és a Puszczy Knyszyńskiej munkatársaival. Apropó, azt mindig elfelejtem írni, hogy egyesek arra vetemednek, hogy málnaszörppel fogyasztják a sört. Ezen a hétvégén Szent Patrik nap is volt, így a helyi ír pubban ezt a szokást még azzal is tetőzték, hogy zöld szörpös zöld söröket hoztak létre. Másnap Álmossal étterem és hering nap. A hering dolgot nem nagyon sikerült megértenem, valami olyasmiről van szó, hogy a białystoki dialektuson a többi lengyel aképp gúnyolódik, hogy heringbeszédhez hasonlítja azt (már amennyiben ennek bármi értelme lehet). A helyiek meg csinálnak belőle egy fricskát és büszkék a heringségre. A hering napon volt egy csomó heringes étel (mivel harcsán kívül semmit nem eszem, ami vízben él, ez nem volt rám valami nagy hatással) valamint heringes kacatokat is vásárolhattak az érdeklődők (igen, erre valódi igény is mutatkozott). Utána Monikánál, Álmos mentoránál degeszre ebédeltük magunk (végre házi lengyel koszt!).

4 megjegyzés:

  1. Viccesek ezek a szokások (uborka, uborkalé, sör mellé málnaszörp... brrr...)

    VálaszTörlés
  2. Az uborkalé igen jó a vodkához, az oroszok savanyú uborkát esznek, de a lé az jobb. A sört nálunk is izesitik már! Van citromos és áfonyás. A férjem kivan tölük!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A kovászos uborka itt is népszerű, nekem az kevésbé volt bizarr, mint magát a levet pohárból inni:)

      Törlés